Előzmények:
2021. augusztus 28-án került megrendezésre a IV. Fúvószenekarok Találkozója Dunaszekcsőn. A zenekarok különböző irányból vonultak a templomtér felé. Többen videóztak. Aztán közös térzene volt két zeneszám erejéig. Alföldi Balázs, a Dunaszekcsői Fúvószenekar vezetője így nyilatkozott az utána történtekről: „Odajött hozzám egy hölgy, bemutatkozott: – Kolat Irén vagyok, magyar-török kulturális kapcsolattartó és szervező. Felvettem a zenekarok produkcióját, elküldtem a török rendező szervnek, az a válasz jött vissza, hogy a „dunaszekcsői zenekar kell.”
Így meghívást kaptunk a 2021. október végén tartandó nemzetközi hagyományos fúvószenei és gasztronómiai fesztiválra a törökországi Bursa városába. A meglepetésből felocsúdva másnap már egyeztettünk a zenekari tagokkal, a szülőkkel, a polgármesterrel Faller Jánossal, aki azt mondta, hogy ezt a lehetőséget mindenképpen ki kell használni, ő és a Képviselő Testület is támogatni fogja. Sajnos azonban a covid járvány közbeszólt, így az utazás elmaradt. Aztán 2022 év elején valamikor megcsörrent a telefon. Inci, a kapcsolattartó volt, és tolmácsolta a török rendezők ismételt meghívását, ezúttal Edirne városában (régi neve Drinápoly) május hónapban sorra kerülő fesztiválra. Gyorsan kellett lépni, hiszen rövid volt az idő az előkészületekhez. Be kellett gyakorolni a műsorunkat, az utcai menetelést is, több zenekari tagot pótolni kellett az egyetemi vizsgák, munkahelyi vagy családi elfoglaltságok miatt. Szerencsére zökkenőmentesen sikerült, a vendégzenészek, akik Kaposszekcsőről, Somberekről és Mohácsról jöttek, gyorsan beilleszkedtek, és a fiatal zenészeink is nagy lelkesedéssel készültek. Így aztán május 11-én este nyolc órakor nekivágtunk az 1000 km-es útnak.
Edirne
Az utazás hosszú volt, de jó hangulatban telt, másnap dél körül érkeztünk meg. Igazi törökös látkép fogadott, már messziről üdvözöltek a mecsetek, égig érő minaretjeikkel. A város olyan, mint a mi Pécsünk, az óváros szűk, kanyargós utcákkal, teli üzletekkel, vendéglőkkel. És ugyanúgy hozzá tartoznak a modern építésű városnegyedek. Akik vendégül láttak minket a helyszínen, ebéddel vártak egy városszéli étteremben, ami a „Fúvószenekarok és Borjúmájfesztivál” egyik helyszíne volt. Itt döbbentünk rá a rendezvény nagyságára, az étkező helyiség legalább ötszáz fő befogadására volt alkalmas! Útközben kissé aggódtunk, hogy a más ország – más kultúra miatt milyen lesz a „lakhelyünk”, de a szállodába érve Megnyugodtunk, hogy európai szintű, minden rendben van. Fáradtak voltunk, ezt a napot már leginkább pihenéssel töltöttük.
Péntek reggel a müezzinek imára hívó énekére ébredtünk napkeltekor, ami a mecsetekből kihangosítva szólt, zengett az egész város. Mivel a muzulmán hívők naponta ötször imádkoznak, ez még a nap folyamán négyszer megismétlődött. Ezt követően reggeli után városnézésre indult a csapat, csatlakozott hozzánk Tuce, az idegenvezető hölgy, és Zsófi a tolmács, aki Isztambulban élő magyar és jól beszéli a nyelvet. Nagyon sok műemlék és a történelmi múltat idéző alkotások láthatók. A mecsetek igazi szimbólumot jelentenek. Edirnében pénteken van piac. Hatalmas a vásárcsarnok, ahol sok minden van. Ráadásul olcsón! Nem kínai, török. Az árusok, amikor megtudták, hogy „madzsarisztáni” vagyunk, a szívüket is kitették, hogy vásároljunk tőlük (jó értelemben). Az üzletekben is megkínáltak teával, csokival. Az ebéd egy belvárosi étteremben volt, itt kaptunk borjúmájat, amit elsőre kóstolva finom volt. Elfogyott mind!
Délután aztán már indult is a zenei program, a rendezvény megnyitója. A tizennégy zenekar a városháza előtt sorakozott fel. Török zenekarokon kívül még bolgár, román, moldáv, macedón, montenegrói, turkesztáni fúvósok is voltak, és mi magyarok. A magyar zászlót Kiss Balázs vitte, két oldalán Pajkos Gáborné Kriszti és Alföldiné Pajkos Kitti a kicsi Lottival, Dunaszekcsői népviseletbe öltözve. Sokan fotózták, igen nagy népszerűségnek örvendtek. Zenekarunk úgyszintén, a sárga pólóban, mert mint az kiderült, a város futballcsapata is sárga mezben játszik, és ez rendkívül tetszett a helyi szervezőknek. Mondhatni fél siker volt. Menetelve indulókat játszottunk az Atatürk térig, tiszteletadás volt a Török Köztársaság alapítójának szobránál. Innen a szabadtéri színpadhoz vonultunk, ahol köszöntőt mondott a város polgármestere, és a zenekarvezetők ajándékot – emléktáblát – vehettek át. Ezt követően sor került a zenekarok bemutatkozására szép számú közönség előtt. A kihangosított színpad kissé visszafogottá tette csapatunkat, de a Final Countdown című közismert világsláger viszont már rendesen szólt, és zárásként a Holiday in Rio-ra szambázott a közönség egy része. A közönség vastapsából ítélve a bemutatkozás jól sikerült!
Szombaton elsőként a város legnagyobb nevezetességét a Szelim-mecsetet látogattuk meg, be is mehettünk. Lenyűgöző látvány fogadott bennünket, hatalmas az építmény kívül is, belül is. Sajnos csak az előtérbe mehettünk, mivel épp felújítás alatt volt, de így is lenyűgöző látvány. Délben egy újabb helyszínre szállították busszal zenekarunkat, ahonnan ismét menetelés várt ránk. A többi zenekar a helyieknek jól ismert balkáni és török zenét játszott, viszont a mi magyaros zenéinket is sokan kísérték, és felvették telefonjukkal. A rendezvény egy másik helyszínéhez érkezve egy óriás sütőedény – átmérőjét 5-6 méterre becsültük – látványa tárult elénk. A fesztivál jelképeként szolgál, állítólag egyszer 600 kg borjúmájat sütöttek benne. Itt is a város polgármestere köszöntötte a zenekarokat, vendégeket, külön-külön a vezetőket és a szervezőket az emelvényre szólítván. Ezt követően minden zenekar még egy zeneszámot játszott – mi a Jászkun indulót, aztán ebéd volt, ami az esetek többségében a helyi szokásoknak megfelelően grillezett marha, birka és szárnyasok készítményeiből állt, krumpli és rizskörettel, vegyes salátával. Itt tudtuk meg, hogy a rendezők annyira elégedettek zenekarunkkal, hogy este az egyetemi városrész nagyszínpadán léphetünk fel.
A helyszínre érve hatalmas, futballpályánál is nagyobb park fogadott teli emberekkel, brutális kihangosítással. Kilométerre is elhallatszott a muzsika. Az egyik zenésztársunk azt mondta a fellépés után, hogy még ennyi ember előtt sosem játszott, és az első számoknál remegett a lába. Hát utána már biztosan nem, mert keményen szólt a Deep Purple és az Europe szám, aztán világslágereket, filmzenéket játszottunk, és a végén a szambát. Elképesztő hangulat uralkodott a színpad előtt, sokan még táncra is perdültek. Mi pedig elégedetten és némi büszkeséggel jöhettünk le a színpadról az izgalomból feloldódván.
A szombat esti koncert olyan jól sikerült, hogy vasárnap reggel Inci, a kapcsolattartónk üzenetet kapott a rendezőktől. A Dunaszekcsői Fúvószenekart beválasztották az öt legjobb zenekar közé, így szerepelhettünk a rendezvény záróünnepségén, utolsó fellépőként. Négy zeneszám erejéig kaptunk lehetőséget, ami viszont már nagyon protokolláris jellegű volt, de az igazi elismerést ez jelentette számunkra. Ezt követően a rendezők a városházán fogadták a zenekarvezetőket, sok-sok helyi jellegű ajándékkal hálálták meg produkciónkat. Este közös vacsorán vett részt a tizennégy zenekar, a jó hangulatról a helyi muzsikusok gondoskodtak, és diszkó is volt.
Alföldi Balázs a fúvószenekar vezetője így értékelte a Törökországi vendégszereplést: „Örülök, hogy végre lehetőségünk volt egy többnapos turnén részt venni Törökországban. Ez volt az első olyan utazása a zenekarnak, amikor külföldre mentünk és ott is töltöttünk több napot. Kezdetektől ezzel a dologgal próbálom inspirálni Őket, hogy mekkora élmény egy ilyen utazás, mondhatni jutalom az eddig befektetett munkánkért. Úgy látom megérte. Kivétel nélkül azt láttam hazafelé az arcokon, hogy akár azonnal elindulnának egy következő turnéra. Rendkívül büszke vagyok a csapatra, amiért plusz munkát nem sajnálva készültünk fel erre a vendégszereplésre és ilyen fegyelmezetten, gondmentesen végig csináltuk az egész majdnem egyhetes programot. Szakmailag számos elismerést kaptunk a többi zenekar vezetőitől és a fesztivál szervezőitől, ami számomra is egy visszajelzés, hogy jól csináljuk, amit csinálunk.”
Köszönet a kapcsolat létrejöttéért Kolat Incinek, pályázat keretében nyújtott támogatásért a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a buszköltség finanszírozásáért Faller János polgármesternek és Dunaszekcső Község Képviselő Testületének, a szervezési munkáért a Dunaszekcsői Fúvósok Egyesületének, a problémamentes utazásért a két autóbuszvezetőnek, nem utolsósorban Alföldi Balázsnak a zenekar felkészítéséért és vezetéséért, szervezési munkájáért, a Fúvószenekar minden tagjának, valamint, akik kísérőként eljöttek velünk, és hozzájárultak sikereinkhez.
A zenekar névsora: Alföldi Balázs karnagy, Petrovits-Rácz Nikolett, Petrovits Gergely, Hermann József, Galambosi László, ifj. Galambosi László, Kappelmayer Mihály, Holczer Richárd, Kulutácz Zoltán, Rumann Gergely, Salamon Gábor, Aranyi Gabriella, Treutz Tímea, Vörös Balázs, Bodó Luca, Ébert Leila, Gondos Júlia, Hetényi Hédi, Keszeli Zsófia, Prucs Lilla, Scheppi Hanna. Kaposszekcsőről: Bauer Krisztián, Fedeles Nándor, Somogyi Árpád, Márfai Gergő, Somberekről: Fazekas Krisztián, Fazekas Valér, Horváth Márk, Illés Krisztián, Blum Zsanett, Mohácsról: Hahner Máté, Jakab Attila. Akik még segítőink voltak: Kolat Irén (Inci), Kiss Balázs, Alföldiné Pajkos Kitti és Alföldi Lotti, Pajkos Gáborné, Hermanné Märcz Éva, Szenner Zsófia.
