2023. május 1-jén ismét zeneszóval ébresztették a Dunaszekcsői Fúvósok a Falu lakosait, ahogy azt már az elmúlt 7 alkalommal is megszokhatták. A fiatalok részéről szokatlan hétvégi korai kelés ellenére nagy lelkesedéssel vágtunk neki az egész délelőttön át tartó, jó hangulatú muzsikálásnak, immár kb. 30 helyre ellátogatva és megköszönve az egész évben nyújtott segítséget és támogatást. Ezúton is köszönjük a nem várt ajándékokat, amiket hálájuk jeléül kaptunk. De hogyan is indult ez az egész?
Még 2015-ben jött az ötlet, hogy régen is volt a majális keretében zenés ébresztés, miért nem valósítjuk meg az újkori fúvószenekarral is?! Az ötletet örömmel fogadták a zenekar tagjai, így hát május 1-jén egy régi hagyomány felelevenítésére került sor: a Dunaszekcsői Fúvószenekar zeneszóval ébresztette községünk lakosságát. Azóta minden évben járjuk településünk utcáit, köszöntve a nyár elő-hónapját is.
Hogy is volt ez régen? Galambosi Lászlót kérdeztem a korábbiakról:
– Még gyerekként éltem meg, talán hetedikes lehettem, amikor először mehettem a zenekarral, óriási élmény volt. Korán kellett indulni, mert a felvonulásra már vissza kellett érni, és indulókat játszani. 6 órakor a Tanácsháza előtt eljátszottunk egy indulót, majd gyalogosan vágtunk neki az útnak, hogy a község elöljáróit köszöntsük egy-egy zeneszámmal. Elsőként a tanácselnökhöz mentünk, majd ahogy az útvonal adódott. TSZ-elnök, iskolaigazgató, kultúr-igazgató, körzeti orvosok, állatorvos, és más prominens személyek. A tereken is megálltunk, muzsikáltunk a falu népének.
Fel tudsz eleveníteni egy konkrét történetet?
– Hauk István mesélt egy vicces sztorit: – Mindenhol megkínálták a zenészeket egy-egy itallal, hogy jobb legyen a hangulat, a végére már egész jó is lett. Egyik alkalommal, már visszafelé jöttünk, amikor egy ház elé érve az egyik „öregzenész”odasúgta a többieknek: – Gyerekek! Ide udvarolt a Kovács Jancsi, játszunk gyorsan egy számot. Körbe álltunk, de már jött is a Jancsi bácsi. – Mit akartok? Mit akartok? Erre elkezdtük a „Nyisd ki babám az ajtót” kezdetű nótát. – Az anyátok jó…….it! Azonnal hagyjátok abba! – kiabálta. Valaki megszólalt hátulról: – Már jön is a gazda a vasvillával! Sejtettük, hogy nem igaz, de nagy nevetés közepette elszaladtunk.
Mire végigértünk, már nagyon éhesek voltunk. Valakinek eszébe jutott, hogy szombat lévén kenyérsütés van. – Köszöntsük meg a Makk Matyit is! Menjünk! A kapualjba érve rázendítettünk, jött is a Kati néni, sejtette, hogy miről van szó, és már szeletelte is a friss, meleg kenyeret. Megsóztuk, megpaprikáztuk, hát olyan finomat még sosem ettünk!
Milyen volt a felvonulás?
– A község apraja-nagyja részt vett rajta, azt mondhatom, hogy szinte kötelező volt. Csoportokba rendeződve óvoda, iskola, intézményi, hivatali dolgozók, TSZ dolgozók, téglagyár, stb. Az elöl vonulók vitték a transzparenseket, amin aktuális politikai szlogenek voltak, politikusok arcképeit, valamint vörös- és nemzeti színű zászlókat. A Tanácsháza környékén volt a gyülekező, majd zeneszóra elindult a menet. A Flórián-szobornál (temetőnél) volt a forduló, majd a Réti-kocsmáig és vissza. Aztán a Művelődési Házban a zenekar eljátszotta a Himnuszt, a tanácselnök ünnepi köszöntője következett, majd az Általános Iskola énekkara, a népi tánccsoport, és a fúvószenekar műsora.
Mi volt a repertoárban?
– Javarészt indulók. Erre is van egy történet: Botz Lajos tanácselnöknek az volt a kérése, hogy aktuális májusi dalokat adjunk elő. Ugyan az énekkarnak volt is ilyen a repertoárjában, de a zenekarnak nem. Volt viszont egy zenedarab, a Meine Königin (Az én királynőm). A találékony sváb zenészek kitalálták, hogy egy kis változtatással jó lesz ez is. Úgy lett bekonferálva, hogy a fúvószenekar előadásában következik a Mai Königin (Május királynő) című zeneszám. Ha fel is tűnt valakinek, legfeljebb jót mosolygott rajta.
