Fúvószenekarunk immár ötödik alkalommal táborozott Balatonszárszón. Az idei jelentős infláció miatti ár-növekedés ellenére is sikerült az anyagi forrásokat előteremteni, elsősorban a Bethlen Gábor Alapkezelőnél nyert Nemzetiségi táborok 2023 pályázatnak köszönhetően, de a Dunaszekcsői Fúvósok Egyesületének is jelentős összeggel hozzá kellett járulni a tábor létrejöttéhez. Nem valósulhatott volna meg továbbá a szülők támogatása nélkül, ezzel vált lehetővé, hogy 15 gyerekkel és 9 felnőttel a már hagyománynak számító 4 napos zenetábor létrejöjjön, ismét a Balaton partján.
Hétfő reggel volt az indulás. A három kisbusz (kettő szekcsői 9 fős, plusz a bári 16 fős) zsúfolásig megtelt hangszerekkel és bőröndökkel. Még egyszer ellenőriztük, hogy minden és mindenki meg van-e, és indulás. Azon gondolkodtunk, ki hiányzik a létszámból, hogy 1 fővel kevesebben vagyunk. Aztán rájöttünk, hogy az egyik zenekari felnőtt tag biciklivel teljesítette a közel 150 km-es távot. Ő már vasárnap elindult, s a Balaton-parti szomszéd településen éjszakázott.
Az idő kiváló volt az utazáshoz, és a hangulat is jó volt. Ebéddel fogadtak minket, az is jó volt! Kid Família Panzió, már otthonosan éreztük magunkat, hiszen 4. alkalommal szálltunk meg itt. Bepakolás után a vízpartot vettük célba. Mivel éjszakára esőt jósolt a meteorológia, ki kellett használni a jó időt. Ez a délután a fürdésé és a pihenésé volt. Vacsora után, akinek volt kedve, elmehetett esti sétára. Természetesen a végtelen energiájú gyerekeknek ez „jutalom” volt. Bevásárlás, fagyi, lángos. Lángos? Á, dehogyis! Csak egy kis sajtos-fokhagymás- tejfölös. „Psssszt! A dodzsem volt a legjobb!” – újságolta a legkisebb. „Én kettőt is mentem!” – szólt a másik. „Mennyibe kerül egy menet?” – kérdezte az egyik felnőtt. „Azt nem mondhatjuk meg! De kedvezményt is kaptunk! Ha-ha!”
A kedd már a zenekar számára is munkanap volt. Reggeli után indultunk próbálni. 9 órakor kezdtük az egész délelőttös gyakorlást, aminek az első részében a szólam-csoportok külön vonultak, hogy átnézhessék azokat a számokat, amikkel készültünk a szombati koncertre. Aztán fél 11-kor tartottunk egy szünetet, frissítőként kaptunk egy csokit, aztán indulhatott a második felvonás. Alföldi Balázs karnagyunk hangosító berendezést is hozott, így lehetőség volt meghallgatni, majd a felvétellel együtt játszani a zenedarabokat, mivel az 1. szárnykürt szólam-csoport családi és munkahelyi elfoglaltság miatt idén nem tudott velünk tartani.
Aztán azzal folytatódott, amivel előző nap kezdtük. A jól megérdemelt ebéd! Majd várakozás. Egész éjjel esett az eső, és délelőtt is 10 óráig, de talán kisüt a nap. És ki is sütött. Bár az eső kissé lehűtötte a vizet, de a kis zenészeink számára ez sem volt akadály. „Szepi bácsi” ezen a hűvösebb napon a partról figyelte őket, de 1 felnőtt mindig volt mellettük a vízben is. Már azt mondta, hogy ha így folytatják, még a végén úszóhártya fog nőni az ujjaik közé. Vacsora után egy kis örömzenére került sor az udvaron. Csak úgy, akinek kedve van. Az így összeállt kis zenekar tagjai 2-szer is kérhettek dalt, amit szerettek volna. Összesen 16 zeneszámot játszottak el több-kevesebb sikerrel, de a saját maguk örömére.
Szerdán aztán verőfényes napsütésre ébredtünk. „Kinek van kedve gyakorolni?” – kérdezte zenetanárunk reggeli közben. „Ja, mindenkinek?” „Nekem van!” – mondta a leglelkesebb kiszenész. „Na azért!” A próba elején előkerültek újabb számok is, kottákat kellett nyomtatni, aztán próbáljuk össze. „Még holnap eljátsszuk, mert a pénteki főpróbán már mennie kell!” – mondta a zenekarvezetőnk. Erős volt a tempó, szólam-próbák is voltak, de most nem vonultak külön, addig a többiek tudtak pihenni. Még énektanulás is volt, hiszen a „Dem Land Tirol die Treue” című dalt is játszottuk a koncerten, mindenkinek tudni kell a szöveget – fejből. Kevés volt az idő mindent kivesézni, de megtettük, ami tőlünk telt. Ismét kellemesen elfáradtunk. A szerda délutáni strandolás volt a csúcs, 30-32 fokos nyári melegben, 26 fokos vízben. A gyerekek ismét nagyon élvezték, még a felnőttek is beálltak kislabda-dobálásra, és vízi röplabdázásra is. Ki is kellett használni, mert másnapra szelet jósoltak, azért reméltük, hogy vihar nem lesz. Vacsora után szabad program volt, legtöbben pihenéssel töltötték az estét.
Csütörtökön már el is jött az utolsó nap. „Még néhány számot át kell néznünk!” – mondta Balázs. Igen, néhányat – úgy tizenvalahányat. Fürödni úgysem lehet. Vagy mégis? A „vízi csibéket” nem lehetett eltántorítani. Ezt a vacsorát várta mindenki a legjobban: spagetti. Aki türelmesen végigvárta, hogy a későn érkezők is szedjenek, még repetázni is tudott. Aztán vetélkedő következett. A nagy csapat kettéoszlott. Balázs és Kitti embert próbáló feladatokat talált ki! Elsőként mutogatás. Érdekes feladatokat kellett elmutogatni, de végül mindet sikerült kitalálni. Aztán 30 másodpercig széken ülni. A legtöbben valószínűleg sosem ültek még ennyit egyhelyben mozdulatlanul, de most sikerült. A legpontosabban becslő fiatal mindössze 3 tized másodpercet „tévedett”. Aztán víz-hordás kanállal, krumpli és hagyma súly becslése, babszemek áthordása szívószál segítségével, sportcsoki-evés késsel és villával. Az egyik legmulatságosabb feladvány az volt, amikor bekötött szemmel kellett felismerni a csapattársakat, aztán az ellenfél játékosait. De a csúcs a lekváros kenyérrel etetés volt úgy, hogy mindkét játékosnak be volt kötve a szeme. Dőltünk a nevetéstől, többen röhögő-görcsöt kaptak. Rendkívüli módon élvezte mindenki, és a vesztes csapat sem vesztes volt, csupán második helyezett. A jutalom kijárt mindenkinek. Aztán éjjel hamar elaludt mindenki, hisz másnap várt ránk a hazautazás.
Pénteken reggeli után bepakoltunk a buszokba, készült még egy csoportkép, aztán indultunk haza. Az esti főpróba előtt még mindenki tudott egyet pihenni otthon. Este aztán még egy kicsit pontosítottunk néhány zeneszámnál, már teljes zenekari létszámmal, és jöhetett is a szombati táborzáró – „nyárköszöntő” koncert.
Úgy érezzük, az idei az egyik legjobb zenetábor volt az elmúlt 12 év alatt, ezért reméljük még sok alkalmunk lesz megrendezni, akár itthon, akár Balatonszárszón. Hatalmas köszönet a szervezésért Hermanné Märcz Évának és Hermann Józsefnek, és a mindennapos szakmai erőfeszítésért karnagyunknak és zenetanárunknak, Alföldi Balázsnak.
További képekért kérjük, látogassa meg galériánkat!